Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JÉZUS SZENT NEVE

 Jézus Szent Nevének tisztelete

 

bernardin_ihs.jpg

 

Istenünk, ki Szent Bernardin áldozópapot Jézus Szent Nevének különleges szeretetével tüntetted ki, az ő érdemeiért és könyörgésére engedd, hogy szereteted Lelke gyújtson lángra minket!

 

Január 3-a - Jézus Szent Nevének emléknapja - a ferences rend által minden évben megült emléknap, hiszen Jézus Szent Nevének tiszteletét a nyugati egyházban a ferences  Sziénai Szent Bernardin  elevenítette fel és terjesztette nagy hévvel a szintén ferences Kapisztrán Szent Jánossal együtt. Bernardinnak köszönhető az IHS monogram, amely Jézus nevének első három görög betűje, bár manapság ezt főleg a jezsuiták használják. A népi áhítatosság ehhez mindenféle magyarázatot fűzött, melyek közül az egyik Iesus Hominum Salvator (Jézus az emberek Megváltója).

A keleti egyház Jézus Nevének erejében, hatalmában bízva imádkozza szüntelenül az Athosz hegyen a Jézus-imát már a legkorábbi időktől kezdve. Gyökere Bartimeus imája (Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam) illetve a vámos imája, (Isten, irgalmazz nekem bűnösnek). Az ima szüntelen gyakorlása összefügg Szent Pál apostol felszólításával: Szüntelenül imádkozzatok! (1 Tessz 5.17)

A Név erejébe vetett hit egyébként Ószövetségi eredetű, abból a hitből fakad, hogy a Név kimondása jelenvalóvá teszi azt a személyt, akit jelöl, ez pedig fokozottan igaz a mindenütt jelenvaló Isten, Jahve (JHWH) nevére, ezért a zsidók számára nem is szabad kiejteni a szent Nevet, ezt évente egyszer tehette meg a főpap Szentek Szentjében a templomban.

Az Újszövetség az ószövetségi tanítást Jézus nevére is kiterjesztette, hiszen Jézus Neve a Megtestesült Isten neve - szó szerinti jelentése - Jahve a szabadító, megmentő.

Az egyik legősibb keresztény imádság Jézus Nevének segítségül hívása. Péter és János első csodájukat a templom Ékes kapujánál, Jézus Nevében viszik végbe, majd tanúságot tesznek a főpap előtt, mikor Péter azt mondja, hogy nem adatott számunkra más név, amelyben üdvözülhetnénk mint Jézus Krisztus neve. (Apcsel 4.12)

A Katolikus Egyház Katekizmusa így ír erről:

"Az Egyház Isten igéjével és a liturgia ünneplésével táplálkozó imája megtanít minket az Úr Jézushoz imádkozni. Jóllehet az Egyház imája elsősorban az Atyához szóló imádság, minden liturgikus hagyomány tartalmaz Krisztushoz szóló imádságokat. Egyes zsoltárok - ahogyan az Egyház imádságában a jelen helyzetre alkalmazzuk - és az Újszövetség adják ajkunkra és vésik szívünkbe e Krisztushoz szóló imádság megszólításait: Isten Fia, Isten Igéje, Úr, Üdvözítő, Isten Báránya, Király, Szeretett Fiú, Szűzanya Fia, Jó Pásztor, Életünk, Világosságunk, Reménységünk, Föltámadásunk, emberek Barátja...

 De a mindent magába foglaló Név az, amelyet Isten Fia a megtestesülésében kap: JÉZUS. Az isteni név a mi emberi ajkunk számára kimondhatatlan (vö. Kiv 3,14; 33,19-23), de Isten Igéje magára véve emberségünket átadja nekünk, és segítségül tudjuk hívni: "Jézus", "JHWH megszabadít" (vö. Mt 1,21). Jézus neve mindent magában foglal: Istent és embert, az egész teremtés és üdvösség rendjét. "Jézust" imádkozni azt jelenti, segítségül hívjuk őt, magunkban őhozzá folyamodunk. Az Ő Neve az egyetlen, mely tartalmazza azt a jelenlétet, amit jelent. Jézus föltámadott, és mindaz, aki segítségül hívja az Ő Nevét, befogadja Isten Fiát, aki szerette őt, és aki odaadta önmagát érte (vö. Róm 10,13ApCsel2,21; 3,15-16; Gal 2,20). 
  E hitből fakadó, nagyon egyszerű segítségül hívás az imádság hagyományában Keleten és Nyugaton több formát öltött. A leggyakoribb - a Sínai-hegy, Szíria és az Athosz-hegy lelki emberei által átadott - formula ez az invokáció: 
"Jézus Krisztus, Isten Fia, Úr, irgalmazz nekünk, bűnösöknek!" Összekapcsolja a Filippi levél 2,6-11 Krisztus-himnuszát a vámos és a látást koldulók kérésével (vö. Mk 10,46-52; Lk 18,13). Általa a szív összehangolódik az ember nyomorúságával és Üdvözítőjük irgalmasságával.

Jézus szent Nevének segítségül hívása az állandó imádkozás összes útja közül a legegyszerűbb. Amikor alázatos szívvel, figyelmesen gyakran ismételgetik, nem szóródik szét "bőbeszédűségben" (Mt 6,7), hanem "őrzi az Igét, és gyümölcsöt terem állhatatosságban" (vö. Lk 8,15). Ez az imádság "mindig" lehetséges, mert nem egy foglalatosság a többi mellett, hanem egyetlen foglalatosság, tudniillik Isten szeretetéé, mely minden cselekedetet átlelkesít és átalakít Jézus Krisztusban.

Az Egyház imádsága imádja és tiszteli Jézus Szívét, miként segítségül hívja az ő szentséges Nevét. (...)"

 

Végül egy kis buzdítás egy orthodox szenttől:

Remete Szent Theofán püspök: "Annak érdekében, hogy még inkább hozzászokjon az Istenre való emlékezéshez (ez az egyházatyáknál Isten jelenlétében való lét gyakorlását jelenti), a buzgó kereszténynek egy speciális eszköz áll rendelkezésére, nevezetesen egy két-három szóból álló rövid ima szüntelen ismétlése. Ez leggyakrabban a következő: "Uram, irgalmazz!" vagy "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam bűnösön!". Ha még nem hallottál erről, akkor halld meg most, és ha még nem gyakoroltad, akkor kezd el mostantól."

 

ihs-sol.jpg