Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szüntelen ima szükségessége

 

Palamasz Szent Gergely   (1296-1359). (eredeti cikk angol nyelven itt)

 

A szüntelen imáról.

Az állandó ima általános szükségességéről minden Keresztény számára.

Részlet a Szent Hegyről való szent Nikodémus: Palamasz Szent Gergely, Thessalonika érsekének, a csodatevőnek élete c. művéből.

 

Szent Hegyi Szent Nikodémus               Palamasz Szent Gergely

Szent Hegyről való Szent Nikodémus ikonja                Palamasz Szent Gergely ikonja

 

Fordítás a Hayesville-beli Palamasz Szent Gergely kolostorból (Ohio).

 Senki se gondolja, keresztény testvéreim, hogy csak a felszentelt személyeknek vagy szerzeteseknek kötelessége a szüntelen és minden időben való imádkozás és a laikusoknak nem. Nem, nem! Minden keresztény kötelessége, hogy mindig megmaradjon az imában. Nézzük mit írt a legszentebb Konstantinápolyi Pátriárka, Philoteus, Szalonikai Szent Gergely életéről szóló írásában.

E szentnek volt egy szeretett barátja, név szerint Jób, egy nagyon egyszerű de kiváltképpen erényes ember. Egy alkalommal, mialatt beszélt vele, a főpap azt mondta az imáról, hogy minden kereszténynek általában törekednie kellene arra, hogy imában dolgozzon és szünet nélkül imádkozzon, amint Pál Apostol parancsolja minden kereszténynek, "Szüntelenül imádkozzatok" (1 Tessz 5,17), és amint Dávid próféta mondta magáról, tekintet nélkül arra, hogy király volt és foglalkoznia kellett az egész királysággal: "Mindig szemem előtt az Úr" (Zsolt 16, 8), ami azt jelenti, hogy imámban, mindig látom magam előtt lélekben (gondolatban) az Urat.Teológus Gergely szintén arra tanít minden keresztényt, és azt mondja nekik, hogy Isten nevét gyakrabban kellene kimondanunk az imában, mint ahányszor levegőt veszünk.

Mondván ezt és még sok mást barátjának, Jóbnak, a szent főpap hozzátette, hogy a szentek parancsainak engedelmeskedve, nem csak mi magunknak kell mindig imádkoznunk, hanem arra kell tanítanunk mindenkit, minden embert kivétel nélkül, hogy tegye ugyanezt, : szerzeteseket és laikusokat, bölcseket és egyszerűeket, férfiakat, nőket és gyerekeket, és rábírni őket, hogy szüntelenül imádkozzanak.

Hallván ezt, az idős Jóbnak úgy tűnt, hogy ez egy új merész mutatvány és elkezdte bizonygatni, mondván a szentnek, hogy szüntelenül imádkozni csak az aszkéták és szerzetesek számára megfelelő, akik a világtól és hiábavalóságaitól elszakadva élnek, de a világiak számára, akiknek annyi gondjuk és munkájuk van, nem. A szent újabb bizonyságokat és megdönthetetlen bizonyítékokat hozott az igazság a megerősítésére, de ezek az idős Jóbot nem győzték meg. Akkor Szent Gergely, elkerülve a haszontalan szavakat és az érveléshez való ragaszkodást, elhallgatott, majd mindketten a cellájukba mentek.

Később, amint Jób a cellájában imádkozott, megjelent előtte egy Angyal, akit Isten - "aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére" (1 Tim 2,4) - küldött, és megfeddte őt, amiért ellentmondott Szent Gergelynek és ellenzett egy olyan nyílvánvaló tényt, amelytől a Keresztények üdvössége függ, és figyelmeztette őt Isten nevében, hogy a jövőben vigyázzon magára és óvakodjon attól, hogy lekezelően mondjon bárkinek bármit a lélek-mentő munkáról, eképpen szembehelyezkedve Isten akaratával, és még gondolatban se rejtegessen ezzel ellentétes gondolatokat és ne engedje meg magának, hogy másként gondolkodjon, mint ahogy Szent Gergely mondta neki. Akkor a legegyszerűbb idős Jób egyből Szent Gergelyhez sietett és lábához borulva kérte bocsánatát az ellentmondás és a vitához való ragaszkodás miatt, és feltárt előtte mindent, amit Isten Angyala mondott neki.

 

Látjátok, testvéreim, hogy minden Kereszténynek, kicsinek és nagynak kötelessége, hogy mindig gyakorolja a belső (gondolati, szívbéli) imát: Úr Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! , hogy elméjük és szívük megszerezze e szent szavak folytonos kiejtésének szokását. Győzzön meg benneteket, milyen kedves ez Isten előtt és milyen nagy jó származik belőle, ha Ő, az ember iránti végtelen szeretetből, egy égi Angyalt küldött, hogy elmondja nekünk és hogy senkinek ne legyen efelől semmilyen kétsége

De mit mondanak a világiak?. "Meg vagyunk terhelve világi bajokkal és gondokkal, hogyan lenne lehetséges számunkra a szüntelen ima?"

Azt válaszolom nekik, hogy Isten nem parancsol semmi lehetetlent számunkra, csak olyan dolgokat, amelyeket meg tudunk tenni. Ezért ez bárki által teljesíthető, aki saját lelkének üdvét keresi. Mert, ha lehetelen lenne, akkor általánosan az lenne minden világi ember számára, és nem találnánk olyan nagy számban embereket , akik a világban élve megfelelően elérték a szüntelen ima tevékenységét. Ilyen emberek hosszú sorának egyik képviselője Szalonikai Szent Gergely édesapja, a csodálatra méltő Konstantin, aki, bár udvari életet folytatott és Andronikusz császár apjának és mesterének hívták és naponta lefoglalták az államügyek, ezenkívül a háztartás gondjai is mivel nagy vagyona, egy sereg rabszolgája, felesége és gyerekei voltak, mégis folyamatosan Istennel volt és annyira ragaszkodott a szünelen belső imához, hogy mindig elfelejtette, hogy a császár vagy a többi udvaronc beszélt neki birodalmi ügyekről, és gyakran kérdezte meg ugyanazt kétszer vagy többször is. Ez zavarta a többi udvari embert, akik nem tudván az okot, megrótták, hogy olyan gyorsan elfelejt dolgokat és ismételt kérdéseivel zavarja a császárt. De a császár ismervén ennek az okát, megvédte őt mondván: "Konstantinnak megvannak a maga gondolatai, amelyek néha meggátolják abban, hogy teljes figyelemmel adózzon a mi ügyeinknek."

 

Hasonló emberek sokasága szentelte magát a belső imának a világban élve, amint arról tanúságot tesznek a róluk szóló történelmi feljegyzések. Ezért, Keresztény testvéreim, Szent Krizosztommal esedezem hozzátok, lelketek üdvéért, ne hanyagoljátok el ennek az imának a gyakorlatát. Utánozzátok azokat, akikről beszéltem nektek és kövessétek őket, annyira amennyire csak lehetséges.

Kezdetben nagyon nehéznek tűnhet számotokra, de legyetek olyan biztosak benne, mintha csak a Mindenható Istennek a színe elől származna, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus valóságos neve, a folyamatos segítésgül hívás által, segít nektek, hogy legyőzzetek minden nehézséget és idővel hozzászoktok ehhez a tevékenységhez és megízlelitek, milyen édes az Úr neve. Tapasztalatból fogjátok tudni, hogy ez a tevékenység nemcsak, hogy nem lehetetlen és nem nehéz, hanem épp ellenkezőleg, egyaránt lehetséges és könnyű. Ezért van az, hogy Szent Pál, nálunk jobban ismerve azt a nagy áldást, amit ez az ima szerez, azt parancsolta nekünk, hogy szüntelenül imádkozzunk. Ő nem akart megkötözni minket egy olyan kötelezettséggel, amely elképzelhetetlenül nehéz és lehetetlen, mert előre látta, hogy ebben az esetben, nem tudván teljesíteni, elkerülhetetlenül engedetlennek bizonyulnánk vele szemben és áthágnánk az ő parancsát és ezáltal ítéletet és büntetést érdemelnénk. Ez pedig nem lehetett az apostol szándéka.

 

Emellett, vegyétek figyelembe azt is, hogy milyen formában lehetséges szüntelenül imádkozni, éspedig gondolatban, amit bármikor megtehetünk, ha akarjuk. Még ha valamilyen kézimunkát végzünk, vagy sétálunk, akár eszünk vagy iszunk, mindig képesek vagyunk gondolatban imádkozni és végezni a gondolati imát, az Istennek tetsző, igaz imát. Hadd dolgozzunk testünkkel és imádkozzunk a lelkünkkel. Hadd végezze a külső ember az ő testi munkáját és a belső ember legyen Isten szolgálatának szentelve, és soha ne lanyhuljon a belső ima lelki munkája, ahogy az Isten-ember Jézus szintén parancsolta nekünk, mondván a Szent Evangéliumban: De te, amikor imádkozol, menj be a kamrádba, és mikor becsukod az ajtót, imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van. (Mt. 6, 19) Lelkünk kamrája a testünk, az ajtók az öt érzékünk. A lélek akkor megy be a kamrájába, amikor az elme nem forog világi dolgok és gondolatok körül, hanem a szívben marad. Érzékeink bezárulnak és úgy maradnak, ha nem engedjük meg, hogy külső, érzékelhető dolgokon csüggjenek, és így elménk szabad marad minden világi ragaszkodástól és a rejtett belső imában egyesül Istennel a mi Atyánkkal.

 

És Atyád aki lát téged a rejtekben nyíltan megjutalmaz téged, teszi hozzá az Úr. Isten, ismerve mindent ami rejtve van, látja a belső imát és megjutalmazza nyilvánvaló és nagy adományokkal. Ezért ez az ima is igaz és tökéletes ima, amely eltölti a lelket isteni kegyelemmel és lelki ajándékokkal, mint a mirrha, amelyet minél szorosabban bezársz az edénybe, annál illatosabbá teszi az edényt. Ugynaígy az imával is: minél szorosabban bezárod a szívedbe, annál inkább bővelkedik az isteni kegyelemben.

Áldottak akik gyakorolják ezt a mennyei munkát, mert általa legyőzik a gonosz démonok minden kísértését, amint Dávid legyőzte a büszke Góliátot. Általa lecsendesülnek a hús rendetlen vágyai, amint a három ífjú lecsendesítette a kemence lángjait. A belső ima ezen munkája megszelíditi a szenvedélyeket, amint Dániel megszelíditette a fenevadakat. Lehozza a Szentlélek harmatát a szívedbe, amint Illés esőt hozott a Kármel hegyére. Ez a belső ima egészen Isten trónjához emelkedik és arany edényekben örződik meg, és mint a tömjénező, terjeszti illatát az Úr előtt, amint Teológus Szent János látta a Jelenésekben: "a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai." (Jel 5,8). Ez a belső ima fény, amely megvilágítja az ember lelkét és lángra lobbantja a szívét Isten szeretetének tüzével. Ez egy lánc, amely egyesíti Istent az emberrel és az embert Istennel. Ó, a belső ima összehasonlíthatatlan kegyelme! Az Istennel való állandó párbeszéd állapotába helyezi az embert. Ó, valóban csodálatos és legcsodálatosabb tevékenység! Testben kapcsolatban vagy az emberekkel, gondolatban Istennel beszélgetsz.

 

Az Angyaloknak nincs érzékelhető hangjuk, de gondolatban (lélekben) állandó imádást ajánlanak fel az Istennek. Ebben áll teljes tevékenységük és egész életüket erre szentelik. Így te is, testvér, amikor betérsz kamrádba és bezárod az ajtót, vagyis amikor gondolataid nem kóborolnak ide-oda, hanem a szívedben vannak, és érzékeidet elvonod és elzárod az evilági dolgoktól, és így imádkozol mindig, akkor olyan vagy mint az Angyalok, és Atyád, látva a te rejtett imádat, amelyet felajánlasz Neki a szíved rejtekében, nyíltan megajándékoz téged nagy lelki adományokkal.

És mi egyebet kívánsz amikor, amint mondtam, lélekben (gondolatban) mindig Isten színe előtt vagy és állandóan Vele beszélgetsz - beszélgetsz Istennel, aki nélkül senki nem lehet áldott sem ebben sem a másik életben.

 

És végül, testvérem, bárki is légy, miután kézbe vetted ezt a könyvet és átolvastad, ha szeretnéd megtapasztalni azt a hasznot, amelyet a lélek a belső imából húz, forrón kérlek, amikor elkezded végezni ezt az imát, ne feledkezz meg arról, hogy egyetlen felkiáltással - Uram, irgalmazz! - felajánld Istennek kérésedet annak az embernek a bűnös lelkéért, aki dolgozott egy keveset ennek a könyvnek az összeállításán és annak a lelkéért, aki fizetett a kinyomtatásáért és közzétételéért, mert nagy szükségük van a te imádra, hogy elnyerhessék Isten irgalmát lelkük számára, amint neked is szükséged van rá a te lelked számára.

 Ámen, Ámen!

 A részletet magyarra fordította dr. Terék Tihamér, aki szintén alázatosan kéri imáitokat.